Mostanában az élet ott talál be ahol akar.. És nagyon megszerette ezt a szokását, és örömmel is űzi.. De hát van egy kis gond a rendszerrel: Sajnos én nem vagyok se robot, se divatbu*i.. Az utóbbi által tehát, imo se. És hát ismertek.. Teszek rá mindenre. De úgy tényleg.. Kivéve 1 dologra. De a kivétel csak erősíti.. Nem fogok itt sírni nektek, mint ahogy nagyon sokan csinálják.. Mert konkrétan ebbe is sza*ok bele Tehát egy dalszöveggel tükrözöm az érzéseimet a nagyvilág felé:

Életem egy lázálom,
kínlódok, de nem bánom
Kerékbe törik a testemet,
de én szenvedve is nevetek.

Feszítsetek keresztre, szöget vertek testembe
testemből a vérem csorog, éhes farkas csak vicsorog.

Húzzatok egy karóra, egy karóra
tegyétek a fejemet bakóra egy bakóra.
Fejemet lecsapjátok, lecsapjátok
fej nélkül is felállok felállok.

Rugdossatok, verjetek, hát verjetek
vágjátok föl a testemet, a testemet.
húsomból kutyák esznek, kutyák esznek
de a kutyák is mind megvesznek, megvesznek

Régóta kérdezem magam, miért nem élek boldogan
az életem egy lázálom, kínlódok de nem bánom
Régóta kérdezem magam, miért nem élek boldogan
miért kell mindig mindenben csak a rosszat keresnem?